Karperec óceáni kagylóból | Még több ihlet nyári ékszertervezethez

Az nem újdonság senkinek, hogy rengeteg ötlet és mód létezik arra, hogyan lehet kagylókat felhasználni nyaklánchoz vagy fülbevalókhoz.

Kagyló karperec elkészítése is megoldható természetesen, viszont…

Ténylegesen full kagylóból készült karpereccel találkoztál már?

kagylós tengeri karkötők

Jó, azért nem full kagyló, viszont tény, hogy maximálisan természetes kiegészítőkről van itt szó: a karkötők váza, azaz a belsejük állati eredetű csontból van, míg a külsejüket ha jól megnézitek, különböző ritka forrású kagylóhéjak mintái építik fel.

Ezek az egyáltalán nem hétköznapi darabok viszont amilyen felbecsülhetetlen extrákkal rendelkeznek, ugyanolyan extra ápolást is igényelnek, hisz könnyen eltörhetnek, ha nem vigyázunk rájuk!

A kagylók ápolásáról korábban már írtam, viszont tárolási szempontból mindenképp érdemes puha és elzárt helyre rakni a mészből épült kiegészítőket, így mikor beköszöntenek a napsütéses idők, bátran lehessünk trendik és ne aggodalmaskodjunk a sérülések elrejtésén.

Ja, és majd elfelejtettem!

A karperecek sztorija röviden:

Lombok-szigetek egyik tengerpartján andalogtunk a férjemmel, amikor is egy soványka bácsit pillantottam meg munkálkodni valamin – tudni kell, hogy ez egy egyszerű, szegény falucska volt Gilin.

Húztam a párom karját, menjünk oda hozzá és közelebb érvén láttuk, hogy a vésőjével fejteget egy szép nagy krémszínű kőféle valamit (asszem az volt a csont.) Rámosolyogtam és kérdeztem mit csinál, de nem tudott angolul, én meg picit beszéltem csak indonézül, így a tolmácsolásra várva, csak csendben figyeltem, hogy mit csinál.

Mikor megtudtam, hogy karpereceket készít, rögtön izgatottá váltam, ám rövid időn belül egy kisfiú és egy kislány szaladt oda hozzánk sírva. Bömbölve panaszkodtak valamit az öreg mesternek, annyit értettem csak, hogy ő a nagypapa és a gyerekek elvesztettek valamit játék közben.

Mikor megkérdeztem a férjemet nem sokkal utólag hogy mi történt, elmondta hogy a gyerekek a nagy parti hullámokba bevitték a kedvenc labdájukat, de egy erősebb hullám elsodorta messzire és nem tudták visszaszerezni.

Tényleg nagyon sajnáltam őket és noha tudtam, hogy nem lesz olyan mint a régi, kárpótolni szerettem volna a kisgyerekeket egy újjal.

Hamar találtam egy standot a sok közül, ahol turistáknak árultak vízi játékokat, köztük színesebbnél színesebb labdákat. Vettem egyet kb 50 ezer rúpiáért (ezer magyar forint) és visszamentem arra a részre, ahol a bácsit és a gyerekeket láttam utoljára.

A kislányt pár perc után meg is találtam és odaadtam neki az ajándékot, aki szégyellős mosollyal elvette a random meglepit és elszaladt.

Két nappal később, órákkal a továbbutazás előtt, épp a piacon nézegettük a lazachúst, amikor is az említett bácsi standját pillantottuk meg.

Mikor ő is észre vett minket, nagy felderült arccal intett minket magához és pár hálálkodó szót váltva a férjemmel a kezembe nyomta nagy mosollyal a karpereceket. Kiszerettük volna fizetni, de nem engedte – a “mindjárt-elverlek-fogadd-csak-el” gesztikulációjából fordítás nélkül is rájöttem :)

kagylós tengeri karperec

Komplett szett: ezüst, arany és márvány  a változatos hétköznapokhoz

Ezek voltak azok a darabok, amiken előttem kezdett el a nagypapi dolgozni. S habár nem tudom a nevét, mégis köszönöm neki, mert gyönyörűek ♥

Szerinted is csinosak? Ha szeretnéd te is viselni valamelyik bemutatott darabot, jelezd egy lájkkal! 

Szólj hozzá!

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.